Gerencsér Luca, hobbifirkász - interjú a grafikalter sorozat megálmodójával

Gerencsér Luca 20 éves hobbifirkász – legalábbis ő így mutatkozik be az Instagram fiókján. Én is ezen a felületen ismeretem meg őt és itt kezdtünk el beszélgetni. Ez már olyan régen történt, hogy nem is tudom visszakeresni, hogy mi volt az első üzenetváltásunk. (Valószínűleg valami olyasmi, hogy „Imádom a rajzaid”).

Lucával nagyon stílusosan először egy MAM (Magyar AlterMémek) buliba mentünk el együtt és már ott egyértelmű volt, hogy mennyire egy hullámhosszon vagyunk. Mindketten eléggé tervezős, álmodozós egyéniségeknek valljuk magunkat, ráadásul nagyon hasonló az érdeklődési körünk is, így csak idő kérdése volt, hogy mikor fogunk valamilyen közös projektbe belevágni. Aztán az ötlet is adta magát – összedobtuk, amink volt: Luca rajzait és a hallgassmagyart, és megszületett az első közös kapszulakollekciónk.

Az együtt tervezés, ötletelés és taktikai megbeszélések során még jobban megismertük egymást. Ebben az interjúban az a célom, hogy bemutassam nektek Lucát, ahogy én megismertem őt.

Ha jól emlékszem, akkor először egy magyar dalszöveghez tartozó illusztrációddal találkoztam az Instagramon ami, mint később megtudtam a grafikalter sorozat egyik darabja volt. Én egyből beleszerettem a rajzaidba és persze magába az elgondolásba is. Honnan jött az ötlet a magyaralterdalszövegeket illusztráló sorozathoz?

Régebb óta rajzoltam már magyar dalszövegekhez, de azt vettem észre, hogy nem mindig egyértelmű, hogy ezek illusztrációk. Instagramon csak a kész rajzot raktam ki, caption-be pedig a dalrészletet, de nagyjából olyan hatást keltett, mint a random megható idézetes szelfis posztok. Nem lett összekapcsolva a szöveg a grafikával. Aztán egyszer valamiért, már én sem tudom miért, ráírtam magára a képre a dal pár sorát, és felrobbant az Instagramom. Soha annyi megosztás vagy szívecske nem jött addig egyik posztomra sem, szóval ezt meglovagoltam, és hiú disznó módjára vittem így tovább. Nagyon megörültem, hogy szimplán csak a láthatóbb szöveg miatt mennyi emberhez eljutottak így a grafikalterek. És milyen jól tetted! Nagyon jó látni, hogy mennyi emberhez el tudnak ilyen formában jutni ezek a zenék és sorok. Hogyan döntöd el, hogy melyik idézethez készítesz illusztrációt?

Az első pár rajz a saját kedvenc soraimhoz készült, de mivel egyre többen kezdtek rá felfigyelni, inkább másokra bíztam a dalválasztást. Nyilván nem ismerek minden egyes magyar alter számot/zenekart, épp ezért nyitni akartam afelé, hogy mások is ajánljanak nekem kedvenceket. Volt, aki konkrét sorokat küldött, volt, aki csak magát a dalt, utóbbinál nehezebb volt kiválasztani, hogy akkor melyik részletét emeljem ki. Ebben több minden is közre játszhat. Lehet, hogy annak a sornak a lendülete, dallama, vagy jelentése fog meg, vagy az egész szöveg maga alkot egy olyan atmoszférát, amit karakteresen lehet utána ábrázolni. Ilyen esetben nem lesz feltétlen részletgazdag a kész grafika, inkább csak nagyobb vonalakban adja át a hangulatot. Ilyen volt például a hiperkarma királyok, síelők című dalához készített grafikalter.

Mi inspirál az alkotásban? Van olyan, hogy az életedből merítesz ihletet?

Szinte csak olyan van. Egy-egy rajznál nagyon meghatározó, hogy velem éppen mi történik, hogy érzem magam, mit éltem át az utóbbi időben. Ezért lett az amúgy pörgősebb, vidámabb Én még sohasem (Carson Coma) dalhoz egy borzalom depressziós illusztráció, mert akkor épp ott úgy éreztem magam. Inspirálódni első sorban magából az adott dalból szoktam és az emberekből. Imádok embereket, érzelmeket, élethelyzeteket megalkotni, szerintem ezek kimeríthetetlen ihletforrások. Ismerőseim és barátaim is szerepelnek néhány rajzomon, valamint konkrét helyszínek is, amik számomra nagyon kedvesek vagy jóérzéssel töltenek el.

Vannak személyes kedvenceid a grafikalter sorozatból? Esetleg olyan, amihez valamilyen személyes történet is köthető?

Amelyik a Zaporozsec zenekar Nincs tovább című dalához készült, az kicsit obszcénre sikeredett, de én nagyon szeretem. Franciául a „kis halál” kicsit mást jelent, és a tömény cigiszag, a másik kezére való hamuzás szép emlék tavaly nyárról.

Ezen kívül hét olyan grafikalter is van, amiben egy konkrét valaki bukkan fel, nem mindegyikben egyértelműen. Van, ahol csak a sötét haja, a pulcsija, vagy a borostája, vagy van, ahol ezek közül minden ismertetőjegye megjelenik. Ő egy történetnek számít, különböző élethelyzetekben, de inkább csak az ideáját rajzoltam meg, a való életben egyik illusztrált szituáció sem illene hozzá. Több rajzon ő már nem fog feltűnni.

Nagyon sok tehetséges és inspiráló alkotót követek Instagramon. Rengeteg ilyen tematikájú oldal van. Neked ki az vagy kik azok, akikre szakmai példaképként tekintesz?

CZIKKELY PANNI (@czikkcakk)! Életem. Amit és ahogy az a lány csinál, érte teljesen odavagyok. Nemrég volt egy kisebb vitaszerűség, mikor egy Facebook-oldal, megjelölés vagy bármi nélkül posztolta több alkotó, köztük az én munkámat is. Panni az instasztorijában teljesen érthetően és észszerűen leírta, hogy mi volt ezzel a gond. A többi ’’meglopott” művész is felkapta erre a fejét, és még ha egy ilyen indok miatt is, szerintem kicsit összehozta Instagramon az alkotókat. Emellett szakmailag is abszolút példakép, a logókon, bútorokon keresztül a szabad grafikákon át a tetkómintákig mindent is csinál, szeretnék egyszer én is ilyen sokszínűen alkotni!

Nekem, aki nem igazán ért a grafikához és a különféle digitális technikákhoz, boszorkányságnak tűnik minden alkotásod! El tudnád egy laikus számára magyarázni, hogy lépésről lépésre hogyan készülnek a rajzok? Milyen eszközökkel dolgozol és körülbelül mennyi időbe telik egy kép elkészítése?

Hinnye…hát bevallom, tényleg boszorkányság! Már több mint 2 éve van meg a kis tabletem, és a mai napig találok rajta újabb és újabb funkciókat, amiket eddig nem vettem észre. (nevet) Legtöbbször referencia fotók alapján dolgozom, Pinteresten szoktam keresgélni konkrét pózok/arányok után. Ha valaki megnézné most a pinjeimet, azt hinné lábfétisem van, pedig nem, csak nem tudok rendesen lábfejet rajzolni. Ezért az összes létező szögből készült képet lementegetem, hogy legyen utána mit tanulmányozni.

A grafikaltereknél a legelső lépés magának a dalnak a megértése, befogadása. Ha hallgatom, akkor beugrik egy saját kis videoklip, vagy kép, és azt addig-addig formázom a fejemben, míg valami elfogadhatóra, illusztrálhatóra sikerül kiötletelnem. Magát a folyamatot általában egy kibogozhatatlan vázlatolással kezdem, arra jön egy letisztázott változat, és csak utána a konkrét vonalrajz. Aztán már csak alászínezek, és kész is. Nagyon változó, hogy ez mennyi időt vesz igénybe, az átlag nagyjából 2-3-4 óra között lehet. Szerencsére az évek és a rutin miatt már nem szenvedek annyit a vázlatolással, így egyre gyorsabban dobom fel elsőre jól az alakokat. Volt olyan rajzom régebben, amin 11 órát ültem, és még csak meg sem érte, mert ígyis-úgyis rosszak voltak az arányok és végül inkább félbehagytam.

Az dalszövegeken kívül más munkákat is készítesz. Az egyik kedvenc sorozatom tőled a rímképlett hétre készült volt, amikor versekből kiragadott sorokhoz készítettél illusztrációkat. Ezt a kezdeményezést Czikkely Panni és Bíró Eszti (@sztuugraphic) indították versszerelmes alkotóknak. Ezek szerint a zene mellett az irodalom is közel áll hozzád. Kik a kedvenc íróid/költőid?

A Rímképlettet borzasztóan élveztem, mert kicsit kiszakított a magyaralterből, és újdonságként kezeltem a versillusztrálást. Hozzám legközelebb a kortárs magyar irodalom áll, de Radnóti és Pilinszky a két legnagyobb szerelmem. Őket eddig még nálam senki nem múlta felül. Írók közül Bartist és Gerlóczyt tudnám mondani, de inkább verses köteteket szoktam olvasni, semmint prózát. Utóbbival sincs semmi bajom; egyszerűen jobban szeretem a rövidebb, velősebb szövegeket, slamet is például nagyon szívesen olvasok/hallgatok. Kortárs költőknél a kánon nekem Nádasdynál kezdődik, a Rend, amit csinálok című verses kötetét végig bőgtem, annyira gyönyörű és rettenetes volt egyben. Kemény Istvántól, Acsai Rolandtól, Tóth Krisztinától és Szabó T. Annától is egészségtelenül sokat olvastam, viszont Lackfit és Varró Danit valamiért sosem éreztem annyira közel magamhoz.

Az Instagramon kívül hol találkozhatunk még a munkáiddal? Valahol megnézhető kiállított munkád?

Galeries, hit me up! (nevet) Egy helyre véletlenül ki fog kerülni az egyik grafikám, de annak kicsit fura a története. Barátnőmnek vittem egy printet a rajzomból, majd az este folyamán haverom felkapta a lapot, a pincér kezébe nyomta, és megmondta, hogy ezt itt mindenképp ki kell rakni. Pincér srácnak tetszett, a napokban viszik keretezni és nemsokára kirakják. Amúgy ez a Béla Bár. És mai napig nem értem, hogy ezt miért és hogyan történt, de persze nagyon örülök neki.

Eddig akárkinek mutattam az oldalad vagy a munkáid, minden ismerős odáig meg vissza volt értük. Többen kérdezték már azt is, hogy egyedi megrendeléseket vállalsz-e. Mit mondjak legközelebb, ha valaki ezt kérdezi tőlem?

HOGY A VIHARBA NE VÁLLALNA! Ezt így nyugodtan. Nagyon élvezem az egyedi megrendeléses összebeszéléseket, ötleteléseket, karakterábrázolásokat! A postafiókom nyitva áll minden érdeklődő előtt.

---

És most következzen néhány kérdés a zenével kapcsolatban! Először is, amire általában leginkább kíváncsi vagyok, hogy hogyan szeretted meg a magyar zenéket és melyik zenekarok állnak a legközelebb hozzád?

Elmentem egy Bye Alex koncerte, ezután úgy álltam a következőhöz, hogy na, ennél rosszabb úgysem lehet. Innentől minden koncert és zenekar csak javított a felhozatalon. Hamar rákaptam az altervonalra, igazán nagyon az Elefánt volt az, aki megszerettette velem ezt a stílust. Maradandó élmény, hogy a Bordahajtogatónak először csak a szövegét olvastam el, gondoltam, milyen szép, lassú szám lehet, aztán elindítottam YouTube-on. És leestem a székről. Még a fülesem is kiesett, annyira hátra dobtam magam. Legközelebbi Fáni koncin már hiba nélkül hadartam első sorban teli torokból.

Kedvenc zenekarjaim között egyértelműen a Fáni az első, de sokat hallgatok Galaxisokat is, Ricsárdgírt, Csaknekedkislányt, Aurevoir.-t, Bohemiant, Kispált, az utóbbi időben pedig nagyon rákaptam a Heaven Street Sevenre és a Carson Coma-ra is.

A másik kedvenc kérdésem pedig, amiből szerintem sokat meg lehet tudni egy emberről, hogy ha úgy alakulna, hogy valamiért csak egy zenei formáció dalait hallgathatnád életed végéig, akkor melyik lenne az és miért?

Pegazusok Nem Léteznek. Előbbi kedvenceknél nem soroltam fel, mert nálam annyira alap, mint a Harry Potter. Életkedvenc és kész, nem kell cizellázni. Ha Ács Eszter a töltöttkáposzta receptjét olvasná fel, azt is végig hallgatnám, annyira addiktív és gyönyörű a hangja.

Ha nem ismernélek személyesen, akkor is tudnám az oldalad alapján, hogy több tetoválásod is van. Esetleg akad köztük zenei témájú is? Milyen dalszöveg részletet viselnél szívesen örökké magadon?

Ez kicsit kettő az egyben, a két könyököm felett van egy-egy sor, ami tulajdonképpen egy Radnóti-versből kiragadott, Szabó Balázs Bandája által feldolgozott szövegrészlet.

Kicsit félek attól, hogyha megtanulok tetoválni (mert meg fogok!), lesz anyagom és gépem, akkor hirdetőtáblát csinálok magamból.

Akárhány hidegrázósabb dalszöveget

meghallok, mindig az az első gondolatom, hogy na ezt most magamra kéne varratni. Ilyen volt a ,,csinos rakéta, nekem is tetszik”, ami szimplán csak a dallama miatt lett imádott sorom, vagy csak ennyi, hogy ,,légyszíves”, de az meg drágazsuzsám kedvence, így nem nyúlom be.

Mindenki másként élte meg a tavaszi járványhelyzet miatt szükséges bezártságot majd utána a korlátozásokkal tűzdelt nyarat. Neked melyik koncert vagy fesztivál hiányzott legjobban 2020-ból?

Strandfeszt. Ez lett volna zsinórban az ötödik év, hogy ott bulizhattam volna. Barátnőmmel nagyon megéreztük, hogy elmaradt, nálunk az év nem január és december között zajlik, hanem az egyik és a másik Strandfeszt között. Koncertek közül az akva (Akvárium Klub) nagyhallosok hiányoznak a legjobban, bár az utóbbi időben elkezdtem értékelni a kisebb létszámú eseményeket is. Nem olyan rossz az, ha nem izzadnak kétezren a nyakadba. Tavalyi legkedvesebb koncertélményem is a 60 fős Aurórás Ricsárdgír volt, családiasan izzadt mindenki az ötven fokos pincében.

A közös kapszulakollekciónkhoz te tervezted a két grafikát, amik végül egy hosszas folyamat során felkerültek a pólókra és táskákra. Én nagyon élveztem a közös kreatív munkát! Neked hogy tetszett a tervezés és a gyártási folyamatok levezénylése? A jövőben szívesen vennél részt még hasonló projektekben?

Jaj, én is nagyon élveztem! Főleg, hogy ennyire egy hullámhosszon voltunk. Ennyi mindent összeszerveztünk, és még egy vitánk se volt semmiről, mi ez, ha nem szimbiózis? A hallgassmagyart projekt alapból szívszerelem, ebbe szívesen fektetek időt és energiát bármikor. Nagyon tetszett, hogy együtt mentünk a nyomdába, hogy sokat egyeztettünk, ötletelgettünk és meg is valósítottuk végül úgy, ahogy elképzeltük. Ilyesmit még bármikor bármeddig bárhogyan, csináljuk!

Ilyenekben akkor veszek nagyon szívesen részt, ha a téma, amit feldolgozunk nekem is fontos, engem is érdekel, szeretném támogatni/felkarolni. Lehet lelketlenül is grafikákat csinálni, vagy nulla értelmezéssel illusztrálni, de az, hogy nem adott bele mindent az alkotó, meg fog látszódni a végterméken. Én ezt nem szeretném. Így nem is mindenre mondok igent. Például volt már olyan, hogy felkértek egy könyv részleges illusztrálásához, de nemet mondtam, mert nem tetszettek a szövegek. Van ez így.

Melyik lenne az a magyar zenekar, akinek a legszívesebben terveznél merch-öt?

Kedves Carson Coma, Ti lennétek azok. Köszi, Luca

És akkor végezetül még egy kérdés, amit senki sem szeret megválaszolni – így neked sem muszáj, ha nem akarod. Mik a terveid a jövőre? Milyen projekteken dolgozol jelenleg, illetve mivel foglalkoznál szívesen az elkövetkező években?

Elkottyintottam már, hogy ,,hogyha megtanulok tetoválni (mert meg fogok!)”. Október közepétől fogok járni tetoválóhoz tanulni, és ezt szeretném a jövőben komolyabb munkalehetőségnek tekinteni.

Jelenleg a mi kis projektünkön kívül csak egy fut: a Táp Színháznak fogok pár előadáshoz plakátot tervezni közösen a tesómmal.

Aztán majd ahogy alakul, szívesen lennék rendes grafikus, de attól azért még kicsit messze állok jelenleg. A merch-tervezés tényleg álommunka lenne, abba aztán szívem lelkem mindenem is beleadnám!