SOviet monday- interjú

Bár a Soviet Monday csak két éve alakult, mégis egy összeszokott triónak mondható, hiszen különböző projektekben már játszottak együtt, például a Warshowban is. Az együttes tagjai Mónus Marcell (ütős), Bíró Milán (ének, basszusgitár) és Kovács Márton (gitár) később - kék hajú lányokkal és ukrán Marlboróval- elindultak a posztpunk felé: megalakult a Soviet Monday zenekar.

Volt alkalmunk a MANYI kulturális központban tartott koncerten részt venni, és egy interjút is megejteni a srácokkal. Az október 22-én tartott koncertről így nyilatkoztak a srácok előjáróban: „A Renegát arról szól, hogy mindenki atommód meg akarja csinálni magát, mi legalábbis nagyon. A jövőben potyogtatjuk ki magunkból a trackeket, talán egy EP is lesz, who knows? Ha eljöttök ránk 22-én a Manyiba, akkor lesz rá lóvénk, meg lesznek nyitott tetejű autók is.”

Ha a Soviet Monday zenekart egy mondatban kéne jellemezni, akkor a következőt kölcsönöznénk tőlük:

„Betonalapokra épített könnyűszerkezetes bedroom posztpunk.”

Már a zenekar megnevezéséből is felismerhető hazánk kelet-nyugat közötti folyamatos ingázása és a keleti nyitás keserédes, mégis nosztalgikus értékítélete. A Soviet Monday eklektikus, de összehangolt számokat ír, zeneiségükben találkozunk a hálószoba zenekarok selfmade imázsával és alternatív stílusjegyekkel, a kelet-európai fiatal felnőtt korosztály mindennapjaival és szorongással, amik már-már ironikus hangvételben kerülnek közlésre.

A koncert egyértelműen tükrözte a feltörekvő zenekarok koncertjeit, a szinte teltház ellenére semmilyen tülekedés vagy lökdösődés nem volt, és bár klisé lenne azt mondani, hogy a közönség családként működött, az tagadhatatlan, hogy első alkalmas koncertezőként láthattuk, a közönségből sokan ismerik egymást, egy-egy pacsi vagy köszönés sem maradt el a hallgatók közt. A koncert csúcspontja az újonnan bemutatott, korábban már említett, Renegát volt. Milán átkötő szövegei, már-már Beck Zolihoz hasonló magasságokban remek átvezetést jelentettek a számok között, egyszerre szórakoztatták és készítették fel a közönséget, például egy pornó színészről szóló számra.

Mi nagyon jól éreztük magunkat az első Soviet Monday koncertünkön és mindenképp ott leszünk a következő fővárosi alkalmon is, találkozzunk ott!

Hallomlátom (HL): Mikor és hol alakultatok meg? Van esetleg ezzel kapcsolatban anekdotázható sztoritok?

K.Marci: Milánnal sörözés közben valami Megtűrtek szerű dolgot hülyéskedtünk dobgépre ami túlságosan tetszett mindkettőnknek. Aztán elkezdtünk tényleg számot írni, de rájöttünk hogy szar dobgéppel, úgyhogy írtunk Mónus Marcinak, aki már korábban is bevált. Amikor két kovidhullám közt eljutottunk odáig, hogy ne csak a hálószobában laptopozzunk, hanem lemenjünk elpróbálni a Kirillt, annyira kegyetlenül rosszul ment, hogy csoda hogy nem adtuk ott fel. De azóta szerencsére kicsit finomítottuk a hangzást.

HL: Hallottunk a koncerten jelenleg még kiadatlan viszont teljesen kész számokat is. Mikor terveztek egy teljes albumot kiadni?

Várhatunk a közeljövőben egy terjedelmesebb megjelenést tőletek?

K.Marci: Igazából nincs albumterv a közeljövőben, nekünk bejött ez az egyszerre egy szám dolog. Egy EP-ben benne lennék mondjuk. M.Marci: Én el tudnék képzelni egy egész Soviet Monday diszkó albumot, de az majd lehet egy másik univerzumban valósulhat meg…Ki tudja?

HL: Tervben van, hogy készítettek zenekari merch-et?

Egy “Der klein Prinz ist tot” feliratú pólót mindenképpen vásárolnánk.

M.Marci: Hmmm. Nem emlékszem hogy eddig gondolkodtunk-e rajta (szerintem nem ), de végül is most nekem is beindult a fantáziám.

K.Marci: Egyszer küldték instán, hogy csináltak DIY gépészlányos gyújtót, az pl. nagyon tetszett, de ez is jó ötlet, lehet rá kéne mennünk.

HL: Hogyan alakulnak a szerepek nálatok a bandában?

Közös munka a számok megalkotása vagy egyszemélyes anyagokból indul az egész?

K.Marci: Kicsit mindkettő, sok esetben Milán hozza az első témát, amit aztán összegyúrunk a teremben, csakhogy otthon áthangszereljem az egészet. De több dal is jött nulláról próba közben.

HL: Mit gondoltok a posztpunk visszatéréséről és térnyeréséről nagyrészt a külföldi és részben a hazai piacon? Gondolunk itt esetleg arra is, hogy már az egészen mainstream előadók is akarnak profitálni belőle, pl. MGK, bár ő inkább pop-punk vonalon mozog.

Milán: MGK inkább nem a posztpunkot, hanem a pop-punkot retrózza szerintem. Amúgy való igaz, Byealex is csinált ilyen dalt. Ha a kérdés a pop-punkra irányult, akkor szerintem az a válasz, hogy nagyon nagy érzelmi biztonságot nyújtott az a 2000-es évek vége azoknak, akik akkor voltak gyerekek és mindenki kicsit visszavágyódik a mindenkori gyerekkorába. Plusz annyira gyermeklelkű a pop-punk a szó legjobb értelmében, értsd: gyermeki felszabadultságot ad, hogy azt jó átélni. Ha megnézzük, a mai tizenhatéveseknek szóló előadók nagyon mélyen depresszív zenét csinálnak, brutális traumákról, a pop-punkban meg a nagy konfliktus az, hogy nem szeret vissza egy lány. Meg feelinges ez a deszkás, csípőnadrágos csajozós világ a furcsa napszemüvegekkel.

HL: Miért ebbe az irányba indultatok el a korábbi jóval pszichedelikusabb hangzást nyújtó Warshow formációtokhoz képest?

Milán: Ebben nem volt tudatosság, ilyen dalok jöttek ki belőlünk. Lehet a COVID alatt picit rákaptunk a Buerakra, aztán ez lett belőle!

HL: Olvastuk, hogy többek között az IDLES és Frank Carter-t is hallgattok. Esetleg magyar előadók is szerepelnek a kedvenc előadóitok között? Akár pár jó magyar posztpunk ajánlást is elfogadunk.

Milán: Magyar post-punkban nem vagyunk sokan, a teljesség igénye nélkül tudjuk ajánlani a Denevért, a Padkarosdát, a Testrablókat. De nyilván vannak még páran a szcénában itthon, akik nagyon jók! Engem személy szerint borzasztóan inspirál a Böiler, szeretem a Ricsárdgírt, a Halál;orgazmust. De a hazai trapszcénát is nagyon szeretem, Beton.hofi az isten, a Kraken67 a hercegek, 6363 meg a helytartó.

HL: Milyen írókat vagy alkotókat találtok inspirálónak? Esetleg kedvenc költő?

Milán: Verseket sajnos ritkán olvasok, ha igen, akkor csak drága barátomat, Csala Károly Vencelt. Egyébként meg imádom Hunter S. Thompsont és Philip K. Dicket.

HL: Az általatok írt szövegeknél egyértelműen érezzük a 2020-as évek meme kultúrájának hatását, de érezhető a hálószobazenekarok őszintesége és az alternatív kultúra hatása is. Ezt a rengeteg impulzust, hogyan tudjátok egységessé formálni?

Milán: Szerintem nincs olyan nagy egység a dalainkban. Van egy feeling, amit át akarunk adni a dallal, nem dolgozunk azon, hogy a dalok szervesek legyenek egymással, ezért nincs is eddig albumunk, sem EP-nk, minden dal önálló sztori. Hálószobatitok de most eláruljuk! Először írjuk meg a zenét és utána a szöveget, ami összevág a dallamok hangulatával.

HL: Honnan merítitek a legtöbb ihletet? Inkább saját élettapasztalatok vagy elképzelt szituációk? Tényleg összetörte a szívetek a gépész lány?

Milán: Megyünk az utcán, nézzük a világot és hozzáképzeljük, milyen lenne, ha minden történés és impulzus erejét a duplára csavarnánk. Igazából a lényeg az, hogy valahogy átadjuk a kelet-európai identitást a zenében. Gépészlánnyal meg csak leveleztünk, de sokat melózott szóval igazából tali sosem volt, de plátóian szerelmesek voltunk bele mindhárman. Azóta pedig kinőtt a haja, szóval már nem crush egyikünknek sem.

HL: A koncerten elhangzott, hogy nem írtok angol számokat (csak egyet?!) ez miért van?

Milán: Semmi nacionalistáskodás, de magyar hallgatóságnak magyar nyelven lehet érzelmeket, impulzusokat átadni, ha már van egy ilyen jópofa nyelvünk, amivel zseniálisan lehet játszani, vétek lenne nem használni. Plusz szerencsére a nemzetközi porondon sem ér majd ez minket hátrányként, mert a kelet-európai post-punk bandák többsége anyanyelven nyomja, és simán imádják Nyugaton a zenéjüket. Lsd. Molchat Doma. Az az egy angol nyelvű számunk pedig úgy íródott, mint a Black Sabbathnak a Paranoid, nem lőjük le a poént, mindenki olvasson utána!

HL: Ti hogy éreztétek magatokat a MANYI-s koncerten?

Milán: Kellemesen, mondhatni mámorosan. Viccen kívül az eddigi egyik legjobb bulink, szóval köszi mindenkinek. M. Marci: Fantasztikusan az elejétől a végéig, és ami különösen jó, hogy úgy érzem a koncert adott is egy nagy adag plusz motivációs löketet, hogy nyomjuk tovább és, hogy fejlődjünk és hozzunk ki magunkból még többet.

HL: Mikor várható a következő koncert?

Milán: December harmadikán leszünk a Központban, utána ismét alpárian diy dj szettel!

HL: Milyen kapcsolódásotok van a TubiMate Instagram oldalhoz?

K.Marci: Nem sejtettem, hogy ilyen transzparens az átfedés, de ja úgy tűnik kibújt a szög a zsákból. Lehet a Renegát intró volt árulkodó…?

HL: Én vagyok a legszebb kék hajú lány?

K.Marci: Ez egy írásos interjúban nehezen meghatározható, de látatlanban igen!

Tudj meg többet 12.03.-i koncertről!