Művészetek Völgye - Az első nap összefoglaló
Hétfő reggel kezdtük meg kapolcsi kalandunkat, immáron harmadik éve töltöttünk el öt napot a Művészetek Völgyén. A fesztivál harmadik napján érkeztünk meg és bár sajnáltuk, hogy lemaradtunk a hétvégi koncertekről, az első napunkon hiperkarmával kezdhettünk és mivel tavaly egyáltalán nem
léptek fel a fesztiválon, idén még nagyobb lelkesédessel vágtunk neki az estének.
A hiperkarma mindkettőnknek nagy kedvence, de Bérczesi Robi egyéb korábbi formációit, illetve szóló lemezeit is előszeretettel hallgatjuk. Minket tizenéves korunkban talált meg a hiperkarma, középiskolás éveink alatt jelent meg a Konyharegény és a Délibáb, majd később a Napsütötte rész is, így alig pár év leforgása alatt rengeteg hiperkarma számot kaptunk Robiéktól, amit mi akkor bőszen hallgattunk is, de persze mindig is a Hiperkarma és az Amondó albumok lesznek a kedvenceink, és habár mi már csak sok-sok évvel a megjelenésük után hallottuk őket előszőr, állítjuk, minden idők legkiemelkedőbb magyar albumai közt van ez a két lemez.
Izgatottan vártuk a koncertet, ami egészen későn, 23 órakor kezdődött; így előtte még sok időnk volt bejárni a fesztivál területét. A szállás elfoglalása után egyből a Momentán udvarba vezetett utunk, ahol két improvizációs előadást is megnéztünk, később pedig a Kőbánya udvaron találtuk magunkat,
ahol Hegyi György vezetésével elindult a Legendás dalok sorozat (Élő zenés rocktörténet), amiben minden nap egy-egy témában más-más legendás magyar dalokat hallhattunk. Az első napon Legendás nyári dalokkal kezdtünk, ami tökéletes fesztiválindítónak ígérkezett; a földön fekve a KFT Balatoni nyarát hallgatva sikerült lélekben is megérkeznünk a 2022-es Művészetek Völgyére.
A Kőbánya udvarról kifelé jövet arra a döntésre jutottunk, hogy az esti hiperkarma koncert előtt menjünk el valami másik koncertre is. Két lehetőségünk volt; vagy elbuszozunk Vigántpetendre, ahol a Poket udvarban Závada Péter és Ratkóczi Huba előadását nézzük meg vagy Kapolcson maradunk Azahriah akusztikus koncerten. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttünk, Kapolcson maradunk. Azahriah koncerten úgysem voltunk még, a Csigabusszal pedig nem biztos, hogy időben visszaértünk volna az esti hiperkarmára.
A terv jónak tűnt, a kivitelezés annál kevésbé: nem fértünk be a koncertre.
Bár tisztában voltunk Azahriah népszerűségével, úgy gondoltuk, a Művészetek Völgye közönségének kevésbé lesz vonzó, főleg mivel a koncerttel egyidőben az Anna and the Barbies adott elő a Panorámán. Mire odaértünk, a Petőfi udvar tele volt, még az utat is elfoglalták a nézők, ami korlátozta az arra járó autósok
forgalmát. A továbbiakban az utcáról próbáltuk élvezni a koncertet, de két-három szám után beláttuk, érdemesebb tovább állnunk.
Este 10 óra körül sétáltunk át a Panoráma Színpadhoz, ahol már gyülekeztek a koncertre várók. Ha fesztiválon járunk, koncertkezdés előtt egy órával érkezünk, hogy megtalálhassuk a számunkra tökéletes helyet, ami általában a jobb szélen, a negyedik-ötödik sor környéke szokott lenni.
Az utolsó hiperkarma koncertünk a Kobuci kertben tartott születésnapi koncert volt, melyről így visszatekintve elmondható, közel sem volt annyira átütő élmény, mint a Völgyes koncert. Most
szinte harapható volt a levegőben, hogy a zenekar is nagyon várja ezt a koncertet,
valamint véleményem szerint – és ezt akkor helyszínen is mondtam többször - most egy értő közönség gyűlt össze, a hiperkarma iránti szeretet nemtől és korosztálytól függetlenül kifejezetten összekapcsoló volt. Bár a Panorámát egészen megtöltöttük, egyáltalán nem volt semmilyen lökdösődés és atrocitás, ami sajnos nem volt elmondható a többi koncertről (de erről később).
Számunkra a hiperkarma koncertek minden alkalommal egy megnyugvást és lelki békét előidéző élmény, még a legvadabb számok között is egymásra és a zenekarra kapcsolódik a közönség, ez most is így történt. A bevezetőben is említett első két album számai ütöttek a legnagyobbat, viszont a Falon Túl című szám pozitív csalódásként talán a zenekar egyik csúcspontja volt a koncerten. Az eredeti albumon megjelent verzió helyett jóval zúzosabb és erőteljesebb hangzást kapott, emiatt egy igazi koncertkedvenc számmá avanzsálódott. Volt szerencsénk élőben is hallani a Vonatok Délnek című dalt is, ez volt az egyik nagy kedvencünk már a megjelenés előtt. Egy 2019-es Youtube videóban találkoztunk vele először és azóta vártuk türelmetlenül, hogy megjelenjen. Természetesen ez sem okozott csalódást, a közönség hálásan mantrázta a refrént Robival.
„Arról szól minden szavad, legbelül nem vagy szabad.”
Ez szerintünk remekül összefoglalja a Robi által képviselt szerepet az alternatív alkotói közösségben. Több szövegében is érezhető, hogy szerinte ez az élet csak egy a sok közül és mindössze egy átmeneti állomás, ahol bármi is történik velünk, mindig új nap virrad.
Lényegében akárhány életünk van, ez az egy, amiben most vagyunk és most éljük a saját és közös pillanataink, ezzel a zenekarral és az ő munkáságukkal több és teljesebb lesz, mert egy pillanatra mi is elhisszük, hogy ez nem a végállomás.
Az Amondó és Mitévő című számokról a mai napig nem tudjuk elhinni, hogy Robi hitelesen és élvezhetően elő tudja adni élőben. Ezek a számok kitűnően működnek az albumon, a rengeteg extra vokál, a sebesen egymásba forduló szöveg és a furcsa ritmika jól kidolgozva és felvéve tud a legjobban működni, de Robi élőben is tudja hozni ezen számok korábban albumra felvett minőségét.
Ugyanezt elmondhatjuk a Lidocainról is, amit mindketten a magyar zene egyik legkiemelkedőbb alkotásának tartunk. A Lidocain megírása közben valami olyan születetett meg Robiban, amit még huszonkét év után is ugyanolyan erővel és átéléssel tud átadni nekünk. A koncertet a hiperkarma leglírikusabb darabja zárta, a Jószerencsét!, és ezzel az első napunk is méltó lezárást kapott. A
mostani setlist tulajdonképpen egy válogatás volt a hiperkarma legjobb számaiból, ami meghozta azt a katarzist, amit egy lélekként összekapcsolódva keresett a közönség. Ha valami negatívumot szükséges megemlítenünk, a Dob+basszus közepi kiállása, ami a szokásosnál kicsit hosszabbra sikeredett már-már zavaró is volt, illetve amit még érdemes megemlítenünk: Robi többször engedhetné a hangját szabadon.
Sajnos a másnapi egyszemélyes koncertről lemaradtunk, de az onnan érkező közönség arról számolt be, hogy Robi még felszabadultabban tudott működni, mint előző este. Tagadhatatlan, hogy a zenekar hangja rengeteget változott az elmúlt években. Számunkra is nagy fájdalom, hogy a Konyharegény album teljesen elhanyagolt darab lett és koncerteken is csak egy-egy dalt hallunk az albumról, illetve az a fajta rendszerezett káosz, ami a korai albumokat jellemezte, az újabb alkotásokban nem érezhető. Az előző húsz év tömény drogfogyasztása nem kedvezett Robinak, viszont hálásak lehetünk, hogy velünk maradt és most már tisztán és józanon szolgáltatja a lelki táplálékot, mind a régi mind az új számokkal. A koncertet élveztük, a zenekar és a közönség is elnyerte a szívünket, tökéletes első napot zártunk a Művészetek Völgyén.
Comments