A legjobb magyar alternatív-alternatív albumok (*szerintem)

Az egyik leggyakoribb kérdés, amit megkapok az oldalon, hogy melyik az a ’kisebb’ zenekar, ami szerintem nagyobb figyelmet érdemelne. Ez a viszonylag egyszerű kérdés mindig nagy fejtörést okoz nekem. Mi az, hogy kisebb zenekar? Mi az, hogy nagyobb figyelem?

Nagyrészben egy olyan műfajból osztok meg izgalmas, számomra kedvenc zenéket, ami eleve nem a leghallgatottabb (ha egyáltalán műfajként hivatkozhatunk a magyaralterre – de ez egy másik írás témája kellene, hogy legyen). Szerintem az általam megosztott zenék közül az összes nagyobb figyelmet érdemelne – ez nem titkolt célom az evveladalban instagram oldallal.

Ahogy a belga énekli:

"Alternatív, alternatív, jaj de alternatív, De ha sokan megszeretik, az már kontraproduktív, Alternatív, alternatív, jaj de alternatív, Kétségbeejtő, hogy manapság már minden relatív!”

Remélem a cikkem (és oldal) nem kontraproduktív, hanem épp az ellenkezője. Egy kis beképzeltséggel bízom abban, hogy valamilyen szinten segítséget nyújthatok ezzel a platformmal a kevésbé ismert magyar „alternatív” zenék hírének növelésében.

Na de ennyi köntörfalazás után csapjunk a lecsóba! Íme a legizgalmasabb, kevésbé ismert - kevésbé ismert magyar zenészek és a (*szerintem) legjobb albumaik:

MMAMT – Mindenkinek megvan a maga története

Nincs szebb hangszín ma Magyarországon, mint Egyedi Petié és ha ez még nem lenne elég, Mindenkinek Megvan A Maga Története cím alatt indított izgalmas zenei projektjében sokrétű (sokszor kortárs költőktől kölcsönzött) szövegekkel és fülbemászú dallamokkal egészíti ki ezt a Rájátszás zenei-irodalmi kollaborációban is aktív zeneszerző/énekes. A sokszor egyszálgitárral kísért dalok letisztultak, jobbára hagyják érvényesülni az igazán átütő szövegeket. Az MMAMT formáció (link) első, ugyanazon címmel megjelent lemezét mindenkinek meleg szívvel ajánlom. Egyedi instagram oldaláról pedig a rajongók megtudhatják, hogy a következő lemezre sem kell sokat várni – 2021 elején érkezik a következő MMAMT lemez.

VAN filmzenekar – Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan (Original Motion Picture Soundtrack)

A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (mindennapi szóhasználatban röviden VAN) című filmet (amire lassan már használható a „kult” jelző is) 2014-ben mutatták be a nagyközönségnek és szinte azonnal bekerült a legjobb magyar filmek kánonába. Reisz Gábor filmjét sokan generációs filmnek nevezik, ami a talán a milleniál generáció legnagyobb problémáit (saját lábra állás, önmagunk megtalálása a sok zajban, saját célok elérése vs a multis környezetbe való belenyugvás) dolgozza fel egy nagyon emészhető, közvetlen stílusban. A filmkockákon ismerős jelenetek elevenednek meg a Budapesti (poszt-covid) éjszakák jellegzetes helyszíneivel. De most nem a filmről szeretnék beszélni (mindenki nézze meg és döntse el, hogy felér-e a hype-hoz), hanem az annak a kapcsán létrehozott zenei formációról: a VAN filmzenekarról. Első lemezükön a filmhez készült betétdalok és soundtrack található (VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (Original Motion Picture Soundtrack)) sokszor csak a filmből kivett szöveges részletekkel. De megtalálható rajta a személyes kedvenceim. a „Viszlek magammal” és a „Nincs hó” című számok is. A filmhez hasonlóan alternatív szövegekkel (bármit is jelentsen ez) operáló zenekar tökéletesen megragadja a film hangulatát, ami tökéletesen megragadja a Budapesti fiatalok tudatállapotát. Érdekes szövegek, kellemes dallamok, érces hangszín. Nekem nagyon bejött ez az album. Azóta megjelent a Te Nem lemezük, amit szintén Reisz Gábor egyik filméhez, a Rossz versekhez írtak illetve két EP-jük 2020-ban: a Szél és a Szőke lettél című single dalokkal.

Barkóczy Noémi – Linóleum (minialbum)

Sokáig nem igazán hallgattam/ismertem női magyar előadókat és ez őszintén nagyon bántott. Arra az anomáliára lettem figyelmes, hogy még külföldi előadók közül többségben a női énekesek zenéit szeretem, addig a magyar zenei világban inkább a férfi zenészek szerzeményei szólítanak meg. Nem szándékom itt belemenni egy mélyelemzésbe a magyar „alternatív” zenei világ szexizmusáról, de annyit leírok, hogy hihetetlenül megörültem, amikor rátaláltam Barkóczy Noémire és a munkásságára (ugyanezt éreztem, amikor később „felfedeztem” magamnak Szedert, OHNODY-t vagy a Mayberain Sanskülötts-ot – mégsem olyan férfi-uralta ez a világ, ahogyan azt elsőre gondoltam). Az az érzés fogott el, hogy igen, ez a zene tényleg hozzám szól, rólam szól, Nekem szól. Egy héten keresztül csak a Linóleum 4 számos EP vagy minimalbum zenéjét hallgattam. Ennek ellenére hiszem, hogy nincs olyan, hogy „női zene (vagy „női irodalom) és ezek a számok mindenkiből hasonló érzelmeket válthatnak ki. Nem csak nőknek ajánlom.

Blabla – Kétségbeejtően átlagos

Tudom, tudom – ez csalás, hiszen a Bla Bla együttes nem más, mint Bérczesi Robinak, a magyar alternatív zenei élet emberi megtestesülésének, a pre-hiperkarmája. Mégis, még a hiperkarma számai nagyobb tömegekhez elértek (szerencsére) a zenekar 20 éves többé kevésbé folytonos fennállása óta, addig a kezdeti Bla Bla számok egyfajta alternatív szent grállként csak az igazán mélyre ásó rajongókhoz jutottak el (legalábbi az én meglátásom szerint). Pedig a zenekar első és egyetlen lemezén – ami Kétségbeejtően átlagos címmel 1998(!)-ban jelent meg – vannak olyan jó számok, mint a későbbi, nagy sikert elérő Amondó vagy Hiperkarma lemezeken. Ilyen például a címadó Kétségbeejtően átlagos vagy a 23:50 és a Csillagtelep, amit Bérczesi a mai napig aktíván játszik az Én meg az Ének néven futó önálló egyszálgitár estjein. Aki szeretne még többet megtudni a Bla bláról, a zenekar első lemezének megjelenésének körülményeiről vagy akár Bérczesi életútjáról, annak ajánlom figyelmébe a tavaly megjelent Én meg az Ének című életrajzi könyvet.

Rájátszás – Szívemhez szorítom

Egyedi Peti nevénél már említettem a Rájásztás projektet, amiről csak azért feltételezem, hogy a kevésbé ismert zenei formációk listámra felférhetet, mert én fájdalmasan és kínosan későn találkoztam vele. Értem ezt úgy, hogy így visszagondolva (egy kis költői túlzással élve) nehezen tudom elképzelni, hogy hogyan élhettem teljes életet a Rájátszás zenéi nélkül. Ahol zene és irodalom találkozik ott az esetek túlnyomó többségében csak jóra számíthatunk, de egy olyan projekt esetén ahol olyan írók, mint Grecsó Krisztián, Kemény István és Háy János és olyan zenészek, mint Beck Zoli, Kollár-Klemencz László és Szűcs Krisztián dolgoznak együtt elkerülhetetlen a siker. A projekt alapvető ötlete egy játékos együttműködés az irodalom és a zene között – versek megzenésítésével és zenék megversesítésével. A 2013-as Rájátszás albumuk se kutya, de nekem a formációtól rá két évvel megjelent Szívemhez szorítom album az abszolút befutó. A Rájátszás Fishing on Orfűn felvett koncertfilmjét annyiszor meghallgattam, hogy nemhogy a számok sorrendjét, még a köztük lévő az átkötő szövegeket is fejből tudom. Úgy volt, hogy tavasszal élőben is részese lehetek ennek az élménynek, már a virtuális zsebemben lapultak a jegyek de hát az élet, vagyis pontosabban a covid19 közbeszólt. Azért remélem, hogy a közeljvőben pótolhatom ezt, addig meg maradt a YouTube és a spotify.

Ez volt az én 5 kedvecn alternatív-alternatív lemezem. Persze a felsorolást még tovább is folytathatnám, esetleg a Felső tízezer vagy a már szintén említett Mayberian Sanskülötts albumaival, de valahol meg kell húznom a határt. Ha több érdekes, kevésbé ismert magyar zenével szeretnétek találkozni, kövessétek az evveladalban instagram oldalt vagy hallgassatok bele a hivatalos evveladalban spotify listába.

Így végezetül még egyszer szeretném tudatosítani, hogy ez egy nagyon szubjektív cikk, ezek az én kedvenceim, illetve az, hogy mi alternatív és mi „kevésbé ismert” azok nagyon relatív fogalmak.

Köszönöm, hogy elolavstad ezt a cikket – neked mik a kedvenc alternatív-alternatív albumaid? Írd meg kommentben 😉